A Versenyképességi Tanács elfogadta az egységes szabadalom létrehozatalára irányuló megerősített együttműködés elindítására felhatalmazó határozatot
2011. március 10-én a Versenyképességi Tanács - Olaszország és Spanyolország ellenszavazatával - elfogadta az egységes szabadalom létrehozatalára irányuló ún. megerősített együttműködés elindítására felhatalmazó határozatot.
A megerősített együttműködés lehetőségét (azaz az EU egész területére kiterjedő hatályú uniós szabadalom helyett egy olyan „egységes szabadalom” megteremtését, amely csak az együttműködésben résztvevő tagállamok területére kiterjedő hatállyal rendelkezik) azt követően vetette fel több tagállam, hogy a Versenyképességi Tanács 2010 novemberében tartott rendkívüli ülésén sem sikerült konszenzusra jutni az uniós szabadalom nyelvi rezsimjét illetően (az olasz és spanyol vétón kívül Lengyelország sem tudta elfogadni a fordítási kérdésekre vonatkozó javaslatot).
A kezdeményezéshez egyre több tagállam csatlakozott, így a Bizottság 2010 decemberében benyújtotta a megerősített együttműködés elindításához szükséges felhatalmazásról szóló határozat-javaslatát. A határozat tanácsi elfogadásához szükséges előzetes hozzájárulást az Európai Parlament 2011. február 14-én adta meg.
A határozat leírja, hogy a megerősített együttműködés két rendelet megalkotását teszi majd szükségessé: az egységes szabadalmi oltalom létrehozataláról szólóét, valamint a fordítási szabályokkal foglalkozóét. Az egységes oltalom a megerősített együttműködésben résztvevő tagállamok területére terjedne ki (ez a jelenlegi állás szerint Olaszország és Spanyolország kivételével valamennyi EU tagállam területét jelentené), és az európai szabadalmak speciális válfaját képezné, amelyet az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) adna meg. Az egységes szabadalmi oltalmat csak a résztvevő tagállamok összességére vonatkozóan lehetne megadni, átruházni vagy megsemmisíteni, ugyanakkor nem váltaná fel a nemzeti és a „rendes” európai szabadalmak rendszerét. Utóbbi esetén a megadás központosítottan történik ugyan, de ezt követően az oltalom - a megjelölt (nem feltétlenül EU tagállam) országokban hatályos nemzeti szabadalmakra bomlik szét; a hatályosításhoz pedig az egyes szerződő államok a hivatalos nyelvükre való fordítások benyújtását írhatják elő (ezeken a követelményeken enyhít a Londoni Megállapodás rendszere, amelynek értelmében csak az igénypontok fordítása írható elő a részes állam hivatalos nyelvére).
A határozat preambuluma felvázolja az egységes szabadalom nyelvi rezsimjének alapvető vonásait is, amely azonban külön jogszabály tárgyát képezi majd. Ennek értelmében a bejelentők a megadásig dönthetnének, hogy az egységes oltalmat vagy „rendes” európai szabadalmat igényelnek-e a bejelentésükkel (esetleg a kettő kombinációját). A fordítási rendelet értelmében az ESZH valamely hivatalos nyelvén (angol, német vagy francia) történő megadást követően nem lenne szükség egyéb fordításokra az egységes oltalom hatályosulásához. Egy átmeneti időszakban „arányos és ideiglenes jellegű” kötelezettségként jelentkezhet más fordítások benyújtásának kötelezettsége, de ezek nem rendelkeznének joghatással, és csak addig lennének megkövetelhetőek, amíg nem állnak rendelkezésre jó minőségű gépi fordítások. Jogvita esetén a szabadalmasnak „kézi” fordításokat kellene biztosítania. Az ESZH-nyelvektől eltérő hivatalos nyelvvel rendelkező tagállamok bejelentői számára a bejelentés elbírálásához szükséges fordítások költségeinek megtérítésére külön rendszer kerülne kidolgozásra.
A Bizottság a Tanács ülésén bejelentette, hogy a két rendeletre vonatkozó javaslatát 2011. március 30-án terjeszti elő. Elképzeléseik szerint már 2012-ben megadásra kerülhetne az első „egységes szabadalom”.
A határozat elfogadásáról a magyar elnökség honlapján bővebben itt lehet olvasni.
A fentiekkel kapcsolatban azonban látni kell azt is, hogy az „európai szabadalmi reform” - az egységes oltalom létrehozatalán túl - több elemből tevődik össze. Az egységes bíráskodási rendszer megteremtésére irányuló nemzetközi megállapodás-tervezetről az Európai Bíróság 2011. március 8-án kelt véleményében megállapította, hogy az nem egyeztethető össze az EU alapszerződéseivel. Az Európai Bizottság a véleményre reagálva közölte, hogy gondosan tanulmányozni fogja a Bíróság kifogásait, és az elnökséggel, valamint a tagállamokkal együttműködésben arra törekszik, hogy a lehető leghamarabb kidolgozzák az optimális megoldást.
Nem elhanyagolható szempontok a „szabadalmi csomag” egyéb elemei sem, azaz az egységes szabadalom fenntartási díjaira és azok felosztására vonatkozó megállapodás, a nemzeti hivatalok és az EPO közötti „megerősített partnerség” (enhanced partnership) részleteiről szóló megegyezés, valamint az egységes szabadalom jogintézményének az Európai Szabadalmi Szervezet jogi kereteibe való megfelelő beillesztése.